Ma délelőtt jutottam el odáig, hogy elhatározzam, én ugyan belefogok egy fitnessblogba. Új oldalt már nem akartam csinálni, a másik két indok pedig, hogy a blogom címe, azt hiszem, elég jól passzol ehhez a témához, valamint, hogy mostanában nem igazán történnek érdekes személyes dolgok, amikről írni tudnék. Vagyis.. Csak egy. Holnap után leutazom G-vel (legjobb barát) Balatonra! Első nyaralásunk lesz teljesen egyedül. Nem lesz túl hosszú, vasárnap már jövünk is vissza, de elképesztően odáigvagyunk, alig lehet minket lelőni. :D Khm. Tehát akkor..

Kezdésnek leszögezném, hogy én extragyorsan tudok lefogyni, illetve felszedni pár-pár kilót, ami ilyen korban, véleményem szerint, egészen normális. Csakhogy időközben rájöttem, hogy eddig rosszul fogtam fel a dolgokat. Mindig úgy voltam vele, hogy "na majd jövőhétre lefogyok" & "na majd mire indulunk Párizsba" & "na majd ha kimegyek a norvég fiúhoz".. És szépen lassan rájöttem, hogy ez sajnos, ilyen formában nem lehetséges. Mármint de, persze az, ha az embernek egy hétre napi adagja egy fél alma. Norvégiában, 5 nap alatt így sikerült lefogynom. Egyszerűen nem voltam éhes, nem bírtam kajára gondolni. 5 nap alatt -5 kiló.. Nagyon durván látszott. Aztán két nap alatt minden visszamászott, én meg teljesen letargiába estem, és akkor határoztam el, hogy ez így nem működik, változtatnom kell. Változtattam is..

Napi rendszerességgel kezdtem edzeni itthon, emellett pedig 2-3 naponta lejárok futni. Egy hónap alatt ment le az az 5 kiló, de sokkal mutatósabb, tartósabb eredményt értem el, mint két hónapja Norvégiában. Minden fejben dől el, utána pedig már csak az akaraterő és a kitartás számít! Én még további 5 kilót tervezek leadni, így gondoltam, innentől már csináljuk együtt.. :)

1: Vééégre, ma reggel fél9-kor csörgött a kaputelefon, és meghozták ezt a gyönyörűséget!! Fender CD-60 black. *o* 2: B-vel kávézgattunk, moziztunk, keletibe rohangáltunk vonatjegyekért.. 3: V-vel egésznapos sétálgatás a Váci utca környékén, vásárlás gőzerővel, majd a megérdemelt kávé, és vacsi a BuBu-nál. Tökéletes nap volt!  4: Végre, látszik, hogy fogytam. A kép tegnapi én meg hihetetlenül örülök! :D

A tegnapi volt nagyon régóta egy igazán boldog napom. A délelőtt elég keservesen indult ugyan, de utána G (legjobb barát-féleség) javított a dolgokon. Áthívott, átmentem, medencéztünk, visítva röhögtünk, filmet néztünk, nem jött össze, ráuntunk, sötétben kergettük egymást, majd leesett arccal előre az ágyról, majd hirtelen kidőltünk, és benyomódott a szunya-gomb. Aztán reggel arra keltem, hogy pakol. Kiderült, hogy lehívta magához a nagymamája beszélgetni családi ügyeket-bajokat, Szigligetre. Úgyhogy vonatot kerestünk, irány a déli, megszereztük a jegyét, felraktam a vonatra, és zúztam szépen hazafelé. Itthon meg már tűkön ülök, mivel szülinapomra (25.) gitárt rendeltünk, és úgy volt, hogy vagy ma vagy holnap hozzák ki. Lejjebb megtekinthetitek a videot a gitárról, valami gyönyörűség *o* Tehát igen. Aztán. Jövőhét csütörtök-péntek felé lenézünk G-vel Balatonszemesre egy hosszúhétvégére, és már annnyira nagyon ráizgultam a dologra, hogy húú. :D Egy kisebb panzióban fogunk létezni, kempingben. Tehát még feelinges is lesz :D Első nyaralásom baráttal, szülők nélkül. Wáá. :D Úgyhogy most rávettem magam, hogy ezalatt a maradék egy hét alatt teljesen formába hozzam magam. Holnap megyek fodrászhoz, hétfőn körmöshöz, mindennap edzés (az eddigi eredmény nagyjából látszik ezen a képen), tehát.. Szép kis hetem lesz ;) (A bővebbenre kattintva válaszolok Courtney feltett kérdéseire)

Nagyon idegesírő egy érzés ez. N szakított a barátnőjével. Tegnap. Erre ma reggel senkinek nem vette fel a telefont, a "legjobb barátjának" sem, már odáig fajult a dolog, hogy én rohantam át hozzá, hogy megnézzem, minden rendben van-e, de nem reagált a kaputelefon csörgésére sem. Szerencsére, hozzáteszem, fél óra utcán dekkolás után, kijött egy bácsi a kapun, így be tudtam menni. Felszaladtam az emeletre, de a rács még mindig zárva volt. Itt is elég mázlis voltam, mivel pár percet kellett csak ácsingóznom ott, és már jött is a szomszéd néni, hogy kinyissa nekem a rácsot. Berontottam, és belestem a bejárati ajtajukon. Bicikli a helyén, cipő a földön, - tehát itthon van. Elkezdtem döröbölni az ajtón, hívtam telefonon, írtam SMS-t.. De semmi. Azt hittem, megőrülök, folyamatosan az járt az eszemben, amikor.. meghalt a nagybátyám, és úgy találtuk meg, a lakásában. Semmit nem tudtunk róla, én meg ilyenkor mindig a legrosszabbakra gondolok. Na mindegy. Tehát nagyon nehezen ugyan, de feladtam, otthagytam az "üres" lakást, és hazasiettem. Majd fel facebookra, és látom, hogy rögtön ír a haverja, hogy kapott N-től egy SMS-t, és minden rendben van. Ezután, azthiszem, csak mérget éreztem már. Meg talán, egy kisebb csalódottságot is.

Nos, hát az van, hogy a 6-7 órás skypeolás után most másfél napot náluk voltam. Persze, nem csak én.. És eléggé bekattantak a dolgok. Folyamatosan fetrengtünk, és csak bambultuk egymást, nem igazán érdekelt, mit csinált a rajtunk kívül még ott lévő 3 ember. Olyan 3 körül mindenki elment aludni, és úgy lett felosztva a dolog, hogy mi ketten aludtunk az ő szobájában. Aztán még 5-ig beszélgettünk.. Nagyon úgy néz ki, hogy ugyanazt érzi amit én (óanyám, bárcsak), mert olyanokat mondott, hogy elsírtam magam. Majd úgy magáhozölelt, mint aki soha nem is akar elengedni. Én meg az ölelés közben megszóltaltam.. "Akkor.. ilyesféle helyzetekre tökéletes az a kifejezés, hogy b*zdmeg" - "igen, azt hiszem, így van.." Mert még mindig van barátnője. És most utaznak el valahova, ahova a csajjal megy. Én ebbe beleőrülök. Azt mondta, már nem tart sokáig, csak fél, és egy hónapon belül maximum teljesen vissza szeretné változtatni az életét, és úgy rendesen, igazán boldog lenni. Egy olyan mondat is kicsúszott a száján, hogy én hozhatnám vissza azt a boldogságot.. Nagyon szeretem, te jóó ég.

Na és akkor más téma. Múltkori fotozásról képeket még nem kaptam ugyan, de hoztam 2 "színfalak mögötti" kezdetleges személyes képet. Szörnyű fejet vágtam. :D Na de sebaj, majd az élesek (remélem)..