Nos, hát az van, hogy a 6-7 órás skypeolás után most másfél napot náluk voltam. Persze, nem csak én.. És eléggé bekattantak a dolgok. Folyamatosan fetrengtünk, és csak bambultuk egymást, nem igazán érdekelt, mit csinált a rajtunk kívül még ott lévő 3 ember. Olyan 3 körül mindenki elment aludni, és úgy lett felosztva a dolog, hogy mi ketten aludtunk az ő szobájában. Aztán még 5-ig beszélgettünk.. Nagyon úgy néz ki, hogy ugyanazt érzi amit én (óanyám, bárcsak), mert olyanokat mondott, hogy elsírtam magam. Majd úgy magáhozölelt, mint aki soha nem is akar elengedni. Én meg az ölelés közben megszóltaltam.. "Akkor.. ilyesféle helyzetekre tökéletes az a kifejezés, hogy b*zdmeg" - "igen, azt hiszem, így van.." Mert még mindig van barátnője. És most utaznak el valahova, ahova a csajjal megy. Én ebbe beleőrülök. Azt mondta, már nem tart sokáig, csak fél, és egy hónapon belül maximum teljesen vissza szeretné változtatni az életét, és úgy rendesen, igazán boldog lenni. Egy olyan mondat is kicsúszott a száján, hogy én hozhatnám vissza azt a boldogságot.. Nagyon szeretem, te jóó ég.

Na és akkor más téma. Múltkori fotozásról képeket még nem kaptam ugyan, de hoztam 2 "színfalak mögötti" kezdetleges személyes képet. Szörnyű fejet vágtam. :D Na de sebaj, majd az élesek (remélem)..