Fél óra múlva ki kell lépnem az ajtón. Már alig várom.. Öö izé, mégsem. Pszichológushoz kell mennem, ami amúgy tökjó, mert imádom a nőt, akihez járok, nameg mostmár gyakorlatilag értelmetlenül, ezért csak mindenféléről dumcsizunk általában. Ezután ha minden jól megy (vagyis, ha drága barátom - nem olyan - nem mondja le), találkozom G-vel, veszünk cigit, sört, és felmegyünk a Gellért-hegyre, arra a kis törzshelyre, amiről azthiszem kettővel ezelőtti bejegyzésben írtam. Lehet, utána nálunk alszik, mivel elég hülye ötletnek tartanám, hogy éjfélkor induljon még el éjszakaikkal hazáig.. Ahhoz kicsit túl messze lakik. Tehát, ez lenne a legtetszetősebb verziója a mai nap zárásának. Arról nem is beszélve, hogy amikor G-vel összekerülünk, annyira elfelejtek minden szart, hogy az valami zseniálisan istenkirály. :D Például.. voltunk egy koncerten, amiről kijöttünk, mert ráuntunk, de kint szakadt az eső. Leszartuk? Le hát. Bedugtuk a fülest, bekapcsoltuk a Mi ritmot, és nekiálltunk őrültmódon táncolni és énekelni az utcán,- szakadó esőben. Tehát, ezek vagyunk mi. Imádom :D